Az előbb leírtak értelmében a készüléket ott tudjuk a legoptimálisabban kihasználni, ahol tartósan biztosítva van az a hőmérséklet, amivel a forró égéstermékgázokat vissza tudjuk hűteni a harmatponti vagy kondenzációs hőmérsékletre.
Tudnunk kell azt, hogy a fűtési rendszer visszatérő vízhőmérséklete a „ hűtőközegünk”, tehát minél alacsonyabb, annál jobban tudja visszahűteni az égésterméket. A kondenzációs hőmérséklet értéke több fizikai paramétertől függ, de átlagosan mondhatjuk, hogy 53-55˚C-nál következik be.
Tehát ha magas visszatérő vízhőmérsékletünk van, pl. 65-70˚C (hagyományos, magas hőmérsékletű [90/70 ˚C] radiátoros rendszer) akkor könnyű belátni, hogy nem igazán tudja elvégezni a feladatát. Viszont ha ez az érték 35-40˚C (alacsonyhőmérsékletű sugárzó fűtés [pl. padlófűtés] vagy radiátoros [55/40˚C] fűtés), akkor a bekövetkezik a kondenzáció.
Természetesen egy hagyományos fűtési rendszer sem megy mindig teljes teljesítményen. Átmeneti időszakban alacsonyabb rendszerhőmérsékletek adódnak, amivel már el lehet érni a harmatponti hőmérsékletre való hűtést.
